Minden nap hajnalban keltem és már főztem is az ebédet aznapra...így eshetett meg pl. az a furcsaság, hogy reggeli helyett ebédelt az ébredező férj-, és gyereknép, természetesen fél nyolckor...borsóleves, hurka-kolbász...könnyed kis reggeli indítás :-)
A kert még nincs igazán felkészítve a dajdajozásra, így kiköltözött a mikróm, 30 virsli és 15 hot-dog kifli, mustár és ketchup társaságában. Mindenki vehetett a kedvére, amikor csak akart, és meglepően nagy örömmel fogadta az önkéntessereg a rendhagyó élelmezést. Este meggyulladt az első tábortűz is, melynek melegénél a legkitartóbbak 11-ig beszélgettek három üveg borkülönlegesség társaságában.
Irgalmatlan mennyiségű ágat daráltak le komposztnak a srácok, eltüntetve a tavalyi belvízben elpusztult fák romjait...persze, a keddi szakember végezte metszés ismét embernyi halmot és munkát adott az én drágáimnak. No, sebaj, ezek még száradnak 1-2 hetet, addigra megjön a saját ágdaráló...
Hajni, ezúton is köszönöm Neked és Édesapádnak a kölcsöndarálót!!!!
Köszönet továbbá Lyucinak (Melantha), Bélának és Csizmának a segítségért, társaságért!
Én jórészt dirigáltam, szemléltem és a virágaimat rendezgettem, nem nagyon fértem hozzá az ágpusztítókhoz.
Tyúkocskáinkat sokkolta a nagy szabadság, hatalmas elánnal vetették bele magukat a kapirgálásba. A téli bezártság után a 700 nm bekalandozása-végigcsipegetése szinte lenullázta a kukorica és búzafogyasztásukat.
Az eredmény: a "Hercegnő" nevű szép fehér jércénkről kiderült, hogy kakas...a maradék 6 tyúk meg elkezdett tojást produkálni, hiánytalan létszámban.
A gyönyörű hétvégén azért jutott idő a Kislányomra is: fantasztikus órákat éltünk meg kettesben a gyönyörű tavaszban!
Szemernyi árnyékot jelentett, hogy a pocaklakó Béta nem mozgott, pedig már hetek óta kényeztet a belső masszázs által keltett biztonsággal. Kedden kiderült, él, rendben van, csak lustizott, ráhozva Anyára a szívbajt.
És új családtagot köszönthetünk: Meghatározhatatlan Számú Cicát!
Még nincs rövidebb beceneve és a hirtelen beköltözés miatt fényképet sem mutathatok róla, de ma pótlom a dolgot és feltöltöm...
Ki is ő?
A kórházba mostanság gyakrabban járunk Béta miatt, és feltűnt egy szelíd, igen méretes kandúr a portán. Amolyan mindenki kedvence, de különösen a biztonsági szolgálaté. Szelíd, barátságos, nem követelőző cirmos.
De bizony kiderült, hogy kislány a lelkem, pontosabban kismama. A kórház nagy fás térség nálunk is, ahol bár nem lehetne, nagyon sok gazdátlan, félvad cica él és szaporodik a betegek örömére. Természetesen nem lehetnének ott, de ki tudja megfogni őket?!
Szegény cicukánk viszont szelíden és mindenórás várandósságától elnehezülten igen jó célpont a példastatuálásra: a biztonsági szolgálatnak ki lett adva: ide nem fialhat, el kell tüntetni a kölyköket és a mamát is. A jószívű biztonságiak inkább elkezdtek gazdit keresni.
A keddi erős szívhangtól megvidámodva simogattam a "kandúrt", amikor megláttam az irgalmatlan pocakot...drága kis sorstársamat azonnal nagyobb kényeztetésben részesítettem, aminek a hatására a hölgy nekem is felajánlotta.
Telefon Férjnek, cicabeazonosítás és jóváhagyás után már indultam is az autóért, Meghatározhatatlan Számú Cicánk be is költözött a kerti házba.
Jól érzi magát, két óra bezártság után már ki is mertük engedni, annyira kedves és szelíd állat.
Ő nem volt nagyon bátor, a terasz biztonságától max. 2 méterre távolodott el, és vissza-visszatért a házba.
Tyúkot-kakast még nem igen látott, mert nagyon felháborodottan kergette el őket a teraszról, de megmorogta a szomszéd bácsit is...
Ma sietek hozzá és izgatottan várjuk a kérdéses számú kiscica érkezését, mert mindnek van helye a hobbitelken, csak jöjjenek és egészségesek legyenek!
Hamarosan kiegészítem a bejegyzést a képekkel :-)
Íme, Meghatározhatatlan Számú Cica, sajnos már szürkületben fényképezve :-)
