Sok elmaradásom van az önmagam által előirányzottakhoz képest, de végre megköszönhetem néhány gimnazista diáknak és osztályfőnöküknek azt a sok munkát, amivel önzetlenül meglepték a szentesi ovisokat. Bizony, az én kicsi Novám életében először látott élő szereplős mesejátékot, meglepte az élmény (eddig csak bábszínházas volt) és azóta is emlegeti.
Gondoltam, én is meglepem a diákokat valamivel, valami egyedivel, amivel támogathatom azt a kis önzetlen csírát, ami bennük még megvan. Sajnos, nem tudom a nevüket, de remélem, jelentkeznek, ha az osztályfőnökük átadja a lányoknak-fiúknak a meglepit. És íme, a művecskék:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése